balazsgézablog

A július 8-ai adásban hozza Balázs Géza a legrosszabb formáját, a nyelvművelő bőrébe bújt térítő ideológust.

Kedves hallgatóim!

Lássuk csak, miről szól a mai bakibörze termés.

Emblematikus helyről, létezett szocializmusról, megélhetési bűnözésről, dizájner drogról és a megvajazott zsíros kenyérről.

 

Figyeljenek csak! Nyilatkozik a fiatal igazgató: „A művelődési központ a város emblematikus helye, hungarikumnak is tekinthető.”

Igazán örülünk a művelődési központ sikerének. De mitől emblematikus? És mitől hungarikum? Vagy esetleg attól, hogy mostanában minden emblematikus? És minden hungarikum? Esetleg még ikon is? Akkor lenne igazán teljes!

 

„Jegyek kaphatók az ismert jegypénztárakban.”

Jó, hogy a nem ismertekben nem árulnak jegyeket.

 

Furcsa és téves egyeztetés következik.

Egyre gyakoribb, hogy idegen minták alapján a jelzői szerepben álló melléknévi igeneveket időben próbálják egyeztetni az utánuk következő főnévvel. Az egyik ilyen erőltetett egyeztetés már-már polgárjogot kezd nyerni:

„létezett szocializmus”

Természetesen használható a jelen idős, folyamatos melléknévi igenevű, „létező” szó is, tehát múlt időben is nyugodtan mondható: „a létező szocializmus hibái”. Nem szükséges tehát ezt mondani: „a létezett szocializmus hibái”.

 

Tudják, hogy minden relatív, vagyis viszonylagos. Egy huszonéves férfi modell, vagy modell fiú ezt válaszolja arra a kérdésre: Hány éves korig lehet modellkedni?

„Nincs határ, bármeddig. Ismerek 32 éves modellt is.”

 

Minden nézőpont kérdése. Ezért összegyűjtöttük az elmúlt hónapok néhány relativizáló nyelvi kifejezését.

 

„Nem lakásmaffia, hanem csak bűnszövetkezet.”

Külön szeretem ezt a „bűnszövetkezetet”, a szövetkezet ugyanis egy legális vállalkozási forma, de hogy kerülnek bele a bűnözők?

 

Egy korszakot határozott meg ez a kijelentés…

„Nem lopás, csak megélhetési bűnözés.”

…és elindította a „megélhetési” jelző terjedését. Rögtön lettek megélhetési újságírók, politikusok is.

 

„Nem volt akarategyezség, csak szimpla gyilkosságról van szó.”

Ez persze szigorúan jogi kérdés. Még véletlenül sem foglalnék állást, bár nehéz elképzelni, hogy nem voltak közös akaraton, akik szét akarták verni a bárt.

 

Végül egy nagyon aktuális relativizálás.

 

„Nem drog, csak dizájner drog.”

A jogalkotás és a rendőrség meg csak rohan az események után, hogy be tudja tiltani a kissé megváltozott receptúrával előállított drogkészítményeket, mert ha az adott recept még nincs betiltva, a dolog legális: „Nem drog, kérem, csak dizájner!”

 

Következzék egy szezonális baki:

 

„Indul a kullancsszezon.”

Nemcsak zöldség- és gyümölcsszezon meg uborkaszezon van, hanem kullancsszezon is. És ha azt mondták volna, hogy „kullancsveszély”, vagy mondjuk azt, hogy „előkerültek a kullancsok”?

 

Múlt heti bakibörzénkben bemutattuk az új igekötős igét, azt, hogy: „bevariál”. Mondatban így hangzott:

„Most bevariálnak valamit.”

Elgondoltam, hogy milyen gondot jelenthet a magyar mint idegen nyelv tanításában, hiszen ismert a kedves nyelvi anekdota:

Nyelvtanítás vietnamiaknak.

Kimegyünk?

Ki.

Leülünk?

Le.

Felállunk?

Fel.

Sétálunk?

Sé.

 

Most pedig még „bevariálunk” még valami mást is e mellé. Mai búcsúzó nyelvi példánkat Korzenszky Richárd atyától kaptam:

Mama, vajazz nekem egy zsíros kenyeret!

Mondhatnánk paradoxon, lehetetlenség vagy értelmetlenség a zsíros kenyeret megvajazni. Itt arról van szó, hogy a kislány számára a vajaz ige csak annyit jelent, hogy „ken”.

Világosan látható, hogy egyrészt elképesztően dilettáns, akár nyelvészként, akár nyelvművelőként nézzük, másrészt időnként érdemes lenne ugyan a felböfögött szövegek kapcsán a felmerülő problémáról is ejteni néhány szót, de Balázs Géza nem szereti a problémákat, elsiklik felettük üres és tartalmatlan szentenciáit hangoztatva.

emblematikus és hungarikum: ha egy számára antipatikus nyelvi divatot akar kárhoztatni nyelvművelőként, minimum a mondat szándékolt jelentésére kíváncsi kéne legyen, hogy az igazgató miért és mire használta az említett szavakat

ismert jegypénztárak: a komment minősíthetetlen

létezett szocializmus: ahogy a nyelvművelők és -védők általában, tökéletesen süket a nyelvi kreativitásra, illetve nem érdekli, hogy miért alakul át egy kifejezés úgy, ahogy

férfi modell: WTF? Hogy kerül ez ide, milyen baki, vagy mi van?

A relativizálós példák mély züllöttségről tanúskodnak: napi eseményekről nyilatkozik meg egyértelmű politikai állásfoglalásokkal, és mindezt nyelvészkedésként próbálja eladni. Ékes bizonyíték ez arra, hogy a morális alapokon álló nyelvművelés nemhogy nem tartozik a nyelvészet körébe, de kellően gátlástalan ember által használva egyértelmű politikai propagandaeszköz lehet.

A többiről szó se essék, egyedül a zsíros kenyeres példában bukkan fel a nyelvészet, hogy azonnal el is tűnjék a homályban.

A június 4-ei hét természetesen hozta a szokásos szerkezetet, szerepeltek mindazok a rovatok, melyek általában. Az adások közül az egyik tipikus a hétfői, amikor Balázs Géza a „jegyzetfüzetéből” olvas vagy olvastat fel. (A továbbiakban belinkelem ugyan a rádió hangtárát, ahol a műsort meg lehet hallgatni, ám azt fontos tudni, hogy az egyes műsorok csak az elhangzás után három hétig érhetőek el.)

A jegyzetek, töredékek, pillanatnyi gondolatok műsorként, könyvként való eladása roppant kockázatos műfaj. Először is azért, mivel nagyon kevés embernek vannak olyan töredékei a jegyzetfüzetében vagy a fejében, amiket érdemes megosztani másokkal, fejlett önkritika szükséges egy ilyen vállalkozáshoz. Ilyen apróságokat közzétenni már eleve feltételez egyfajta – jó esetben egészséges – exhibicionizmust, ám ahhoz még igazán nagynak sem kell lenni, hogy az illető tudja: a szöveghalmazt meg kell szerkeszteni, ha azt akarjuk, hogy élvezhető és értelmes műsor, könyv, előadás stb. legyen belőle.

Balázs Géza azonban nem elég nagy vagy szorgalmas ahhoz, hogy az – egyébként vélhetően fiktív – jegyzetfüzetének tartalmát érdemes legyen ismerni. Számomra ezek az adások a legtöbbször kifejezetten unalmasak, még fel sem tudnak háborítani, mivel az elhangzó szövegek láthatóan mindenféle gyűjteményekből vannak összeollózva, illetve olyan szakállas történetek, poénok, megfigyelések, melyek jó részét már a magyar általános iskolások is ismerik.

Az itt leírt teljes és szó szerinti adásszövegben ráadásul nemhogy a nyelvészet, de még a nyelvművelés jeleit sem látni – na jó, nyomokban tartalmaz.

Közpénzen nyújtott szemét a közrádióban.

Kedves hallgatóim!

Társaságban, ha jót beszélgetünk, gyakran előkapom a jegyzetfüzetemet: Ezt fölírom! Lapozzunk bele a nyelvi naplóba!

A kislányt oktatják a szülei, hogy ha vendégek érkeznek, ne legyen bugyiban, hanem vegye fel a szoknyácskáját. Megérkeznek a nagyszülők, a szülők figyelmeztetik a kislányt: Te, a papa meglát bugyiban… és erre a kislány rögtön lehúzza magáról a bugyit.

 

Ha már a bugyinál vagyunk. A bugyi ugyebár fehérnemű, akkor is, ha piros vagy kék. A szó érdekessége, hogy a kisleányoknak és a kisfiúknak egyaránt bugyijuk van, amely a kisfiúk esetében egyszer csak alsónadrágra vált, holott maga a termék ugyanaz. Egy öltözködési szakembertől, nevezzük stylistnak, jegyeztem fel:

„A cipőn és a fehérneműn nem spórolunk.

Kihat az egész napunkra a ruha, például a piros ruha jó hatással van ránk.

A fehérnemű hiába nem látszik, tartást ad.

Igénytelen fehérneműn nem lehet ruhát hordani.

A zakó örök, időtlen ruhadarab.”

És még egy megjegyzés, ugyancsak a stylisttól:

„A fiatal fiúknak még önálló stílusuk van, negyven év felett viszont már az asszony öltöztet.”

 

Az allegóriát ma így taníthatnánk irodalomórán autósnyelven:

Apu, egy fiú azt mondta, hogy jó a futóművem, remek a lökhárítóm, és szép a karosszériám. Ez mit jelent?

Mondd meg a fiúnak, hogy még garanciális vagy, tilos felnyitni a motorháztetőt, fényezni, a KRESZ is tiltja a vakítást. És hogyha ezek közül bármelyik szabályt megszegi, akkor eltöröm a sebváltóját.

 

Szép példa a téves okoskodásra: Először is én eszem, te nem eszel, aztán pedig te nem eszel, és én eszem.

 

Mi szeretne lenni?

HET.

Mi az, hogy HET?

Háború esetén túsz.

 

Ne feledjék, moziban meg háborúban a legjobb helyek hátul vannak.

 

Hogy vagy?

Ezeknek? Sehogy.

 

Generációs problémák és a nyelv:

Apa tanítja kislányának a szavakat. Mutat egy képet.

Kislányom, mi az?

Szén.

Remek. És az mire való?

Amit a lovak esznek.

 

Apuka a gyerekeivel a vízitúra végén. Meglátnak egy szekeret. Mondja a népes családnak, hogy az kap üdítőt, aki a szekérnek legalább egy részét megnevezi. A középső gyerek megszólal: Féktárcsa.

 

Új generációs különbség a digitalizáció. Vannak digitális bennszülöttek és digitális analfabéták. Ez utóbbiakra mondják: az elektromos korszak előttieknek nincs e-mailjük. Ez az a korosztály, amely a lapokban a halálozási rovatot olvassa.

 

Sértés és sértődés. Színészek között.

Te maszkoltál, vagy így nézel ki?

Te sem vagy egy matyó hímzés.

 

Tanács.

Aki megsértődik, elfogad egy harcmodort.

 

A szerkesztő azt mondja: Nagyon durva ez a mai anyag. Mármint mennyiségre.

És itt vége a műsornak, de tényleg.

Kevés olyan médiaszereplő van Magyarországon, akinek a tevékenysége és személyisége akkora indulatot képes felkelteni bennem, mint Balázs Géza. Ennek némiképp magyarázata lehet, hogy bizonyos fokig érintettként már nagyon rég, egyetemista korom óta figyelemmel kísérem – lehet nem felfigyelni rá? – ámokfutását és gátlástalan törtetését.

A magát nyelvésznek nevező és tartó celeb eddigi életpályájáról is lehetne bőven szemezgetni, de az elmúlt években leginkább az háborít fel, hogy a közszolgálati rádióban közpénzen készíti a gyakorlatilag minősíthetetlen színvonalú Tetten ért szavak című műsorát, ahol hétköznaponként öt percben nemcsak lejáratja a nyelvész szakmát, nemcsak mérgezi a fiatalabb és idősebb hallgatók elméjét és lelkét, hanem szélsőséges nyelvművelőként nagyon gyakran – most épp egy kurzus szolgalelkű kiszolgálójaként – a goebbelsi vagy a Révai-féle manipulátorokat megszégyenítve aktuálpolitizál. Habár jómagam nagyon távol állok a nyelvműveléstől – e kérdésben teljes mértékben a kiváló nyelvésszel és íróval, Nádasdy Ádámmal értek egyet, aki szerint a nyelvművelésnek a legkevesebb köze a nyelvészethez van –, ám visszatekintve a közelmúltra, azt kell mondanom, most derül ki, hogy ezt is lehet színvonalasan csinálni, mint például annak idején Lőrincze Lajos vagy Grétsy László. (Az állapotok rettenetességét jelzi, hogy sose gondoltam volna, hogy valaha dicsérően fogok írni nyelvművelő műsorokról…)

A most indított blogban Balázs Géza műsorát fogom követni. Először az jutott eszembe, hogy bőven elegendő, ha az elhangzott nyúlfarknyi szöveget egyszerűen leírom, magáért beszél – valószínűleg néha így is teszek majd. De újra nekifutva mégis inkább az egyelőre rövid kommentelés mellett döntöttem, természetesen a leírt szöveghez kapcsolódva.

Sajnos, a balázs gézákat nem lehet megállítani, mindig megtalálják a helyüket és a zsíros falatokat, de legalább beszéljünk róluk. A későbbiekben a kommentált bemutatókat remélhetőleg felváltják – amennyire időm és felkészültségem engedi – az egy-egy kapitális hülyeséget körbejáró elemzések.