A július 8-ai adásban hozza Balázs Géza a legrosszabb formáját, a nyelvművelő bőrébe bújt térítő ideológust.
Kedves hallgatóim!
Lássuk csak, miről szól a mai bakibörze termés.
Emblematikus helyről, létezett szocializmusról, megélhetési bűnözésről, dizájner drogról és a megvajazott zsíros kenyérről.
Figyeljenek csak! Nyilatkozik a fiatal igazgató: „A művelődési központ a város emblematikus helye, hungarikumnak is tekinthető.”
Igazán örülünk a művelődési központ sikerének. De mitől emblematikus? És mitől hungarikum? Vagy esetleg attól, hogy mostanában minden emblematikus? És minden hungarikum? Esetleg még ikon is? Akkor lenne igazán teljes!
„Jegyek kaphatók az ismert jegypénztárakban.”
Jó, hogy a nem ismertekben nem árulnak jegyeket.
Furcsa és téves egyeztetés következik.
Egyre gyakoribb, hogy idegen minták alapján a jelzői szerepben álló melléknévi igeneveket időben próbálják egyeztetni az utánuk következő főnévvel. Az egyik ilyen erőltetett egyeztetés már-már polgárjogot kezd nyerni:
„létezett szocializmus”
Természetesen használható a jelen idős, folyamatos melléknévi igenevű, „létező” szó is, tehát múlt időben is nyugodtan mondható: „a létező szocializmus hibái”. Nem szükséges tehát ezt mondani: „a létezett szocializmus hibái”.
Tudják, hogy minden relatív, vagyis viszonylagos. Egy huszonéves férfi modell, vagy modell fiú ezt válaszolja arra a kérdésre: Hány éves korig lehet modellkedni?
„Nincs határ, bármeddig. Ismerek 32 éves modellt is.”
Minden nézőpont kérdése. Ezért összegyűjtöttük az elmúlt hónapok néhány relativizáló nyelvi kifejezését.
„Nem lakásmaffia, hanem csak bűnszövetkezet.”
Külön szeretem ezt a „bűnszövetkezetet”, a szövetkezet ugyanis egy legális vállalkozási forma, de hogy kerülnek bele a bűnözők?
Egy korszakot határozott meg ez a kijelentés…
„Nem lopás, csak megélhetési bűnözés.”
…és elindította a „megélhetési” jelző terjedését. Rögtön lettek megélhetési újságírók, politikusok is.
„Nem volt akarategyezség, csak szimpla gyilkosságról van szó.”
Ez persze szigorúan jogi kérdés. Még véletlenül sem foglalnék állást, bár nehéz elképzelni, hogy nem voltak közös akaraton, akik szét akarták verni a bárt.
Végül egy nagyon aktuális relativizálás.
„Nem drog, csak dizájner drog.”
A jogalkotás és a rendőrség meg csak rohan az események után, hogy be tudja tiltani a kissé megváltozott receptúrával előállított drogkészítményeket, mert ha az adott recept még nincs betiltva, a dolog legális: „Nem drog, kérem, csak dizájner!”
Következzék egy szezonális baki:
„Indul a kullancsszezon.”
Nemcsak zöldség- és gyümölcsszezon meg uborkaszezon van, hanem kullancsszezon is. És ha azt mondták volna, hogy „kullancsveszély”, vagy mondjuk azt, hogy „előkerültek a kullancsok”?
Múlt heti bakibörzénkben bemutattuk az új igekötős igét, azt, hogy: „bevariál”. Mondatban így hangzott:
„Most bevariálnak valamit.”
Elgondoltam, hogy milyen gondot jelenthet a magyar mint idegen nyelv tanításában, hiszen ismert a kedves nyelvi anekdota:
Nyelvtanítás vietnamiaknak.
Kimegyünk?
Ki.
Leülünk?
Le.
Felállunk?
Fel.
Sétálunk?
Sé.
Most pedig még „bevariálunk” még valami mást is e mellé. Mai búcsúzó nyelvi példánkat Korzenszky Richárd atyától kaptam:
Mama, vajazz nekem egy zsíros kenyeret!
Mondhatnánk paradoxon, lehetetlenség vagy értelmetlenség a zsíros kenyeret megvajazni. Itt arról van szó, hogy a kislány számára a vajaz ige csak annyit jelent, hogy „ken”.
Világosan látható, hogy egyrészt elképesztően dilettáns, akár nyelvészként, akár nyelvművelőként nézzük, másrészt időnként érdemes lenne ugyan a felböfögött szövegek kapcsán a felmerülő problémáról is ejteni néhány szót, de Balázs Géza nem szereti a problémákat, elsiklik felettük üres és tartalmatlan szentenciáit hangoztatva.
emblematikus és hungarikum: ha egy számára antipatikus nyelvi divatot akar kárhoztatni nyelvművelőként, minimum a mondat szándékolt jelentésére kíváncsi kéne legyen, hogy az igazgató miért és mire használta az említett szavakat
ismert jegypénztárak: a komment minősíthetetlen
létezett szocializmus: ahogy a nyelvművelők és -védők általában, tökéletesen süket a nyelvi kreativitásra, illetve nem érdekli, hogy miért alakul át egy kifejezés úgy, ahogy
férfi modell: WTF? Hogy kerül ez ide, milyen baki, vagy mi van?
A relativizálós példák mély züllöttségről tanúskodnak: napi eseményekről nyilatkozik meg egyértelmű politikai állásfoglalásokkal, és mindezt nyelvészkedésként próbálja eladni. Ékes bizonyíték ez arra, hogy a morális alapokon álló nyelvművelés nemhogy nem tartozik a nyelvészet körébe, de kellően gátlástalan ember által használva egyértelmű politikai propagandaeszköz lehet.
A többiről szó se essék, egyedül a zsíros kenyeres példában bukkan fel a nyelvészet, hogy azonnal el is tűnjék a homályban.
