A június 4-ei hét természetesen hozta a szokásos szerkezetet, szerepeltek mindazok a rovatok, melyek általában. Az adások közül az egyik tipikus a hétfői, amikor Balázs Géza a „jegyzetfüzetéből” olvas vagy olvastat fel. (A továbbiakban belinkelem ugyan a rádió hangtárát, ahol a műsort meg lehet hallgatni, ám azt fontos tudni, hogy az egyes műsorok csak az elhangzás után három hétig érhetőek el.)
A jegyzetek, töredékek, pillanatnyi gondolatok műsorként, könyvként való eladása roppant kockázatos műfaj. Először is azért, mivel nagyon kevés embernek vannak olyan töredékei a jegyzetfüzetében vagy a fejében, amiket érdemes megosztani másokkal, fejlett önkritika szükséges egy ilyen vállalkozáshoz. Ilyen apróságokat közzétenni már eleve feltételez egyfajta – jó esetben egészséges – exhibicionizmust, ám ahhoz még igazán nagynak sem kell lenni, hogy az illető tudja: a szöveghalmazt meg kell szerkeszteni, ha azt akarjuk, hogy élvezhető és értelmes műsor, könyv, előadás stb. legyen belőle.
Balázs Géza azonban nem elég nagy vagy szorgalmas ahhoz, hogy az – egyébként vélhetően fiktív – jegyzetfüzetének tartalmát érdemes legyen ismerni. Számomra ezek az adások a legtöbbször kifejezetten unalmasak, még fel sem tudnak háborítani, mivel az elhangzó szövegek láthatóan mindenféle gyűjteményekből vannak összeollózva, illetve olyan szakállas történetek, poénok, megfigyelések, melyek jó részét már a magyar általános iskolások is ismerik.
Az itt leírt teljes és szó szerinti adásszövegben ráadásul nemhogy a nyelvészet, de még a nyelvművelés jeleit sem látni – na jó, nyomokban tartalmaz.
Közpénzen nyújtott szemét a közrádióban.
Kedves hallgatóim!
Társaságban, ha jót beszélgetünk, gyakran előkapom a jegyzetfüzetemet: Ezt fölírom! Lapozzunk bele a nyelvi naplóba!
A kislányt oktatják a szülei, hogy ha vendégek érkeznek, ne legyen bugyiban, hanem vegye fel a szoknyácskáját. Megérkeznek a nagyszülők, a szülők figyelmeztetik a kislányt: Te, a papa meglát bugyiban… és erre a kislány rögtön lehúzza magáról a bugyit.
Ha már a bugyinál vagyunk. A bugyi ugyebár fehérnemű, akkor is, ha piros vagy kék. A szó érdekessége, hogy a kisleányoknak és a kisfiúknak egyaránt bugyijuk van, amely a kisfiúk esetében egyszer csak alsónadrágra vált, holott maga a termék ugyanaz. Egy öltözködési szakembertől, nevezzük stylistnak, jegyeztem fel:
„A cipőn és a fehérneműn nem spórolunk.
Kihat az egész napunkra a ruha, például a piros ruha jó hatással van ránk.
A fehérnemű hiába nem látszik, tartást ad.
Igénytelen fehérneműn nem lehet ruhát hordani.
A zakó örök, időtlen ruhadarab.”
És még egy megjegyzés, ugyancsak a stylisttól:
„A fiatal fiúknak még önálló stílusuk van, negyven év felett viszont már az asszony öltöztet.”
Az allegóriát ma így taníthatnánk irodalomórán autósnyelven:
Apu, egy fiú azt mondta, hogy jó a futóművem, remek a lökhárítóm, és szép a karosszériám. Ez mit jelent?
Mondd meg a fiúnak, hogy még garanciális vagy, tilos felnyitni a motorháztetőt, fényezni, a KRESZ is tiltja a vakítást. És hogyha ezek közül bármelyik szabályt megszegi, akkor eltöröm a sebváltóját.
Szép példa a téves okoskodásra: Először is én eszem, te nem eszel, aztán pedig te nem eszel, és én eszem.
Mi szeretne lenni?
HET.
Mi az, hogy HET?
Háború esetén túsz.
Ne feledjék, moziban meg háborúban a legjobb helyek hátul vannak.
Hogy vagy?
Ezeknek? Sehogy.
Generációs problémák és a nyelv:
Apa tanítja kislányának a szavakat. Mutat egy képet.
Kislányom, mi az?
Szén.
Remek. És az mire való?
Amit a lovak esznek.
Apuka a gyerekeivel a vízitúra végén. Meglátnak egy szekeret. Mondja a népes családnak, hogy az kap üdítőt, aki a szekérnek legalább egy részét megnevezi. A középső gyerek megszólal: Féktárcsa.
Új generációs különbség a digitalizáció. Vannak digitális bennszülöttek és digitális analfabéták. Ez utóbbiakra mondják: az elektromos korszak előttieknek nincs e-mailjük. Ez az a korosztály, amely a lapokban a halálozási rovatot olvassa.
Sértés és sértődés. Színészek között.
Te maszkoltál, vagy így nézel ki?
Te sem vagy egy matyó hímzés.
Tanács.
Aki megsértődik, elfogad egy harcmodort.
A szerkesztő azt mondja: Nagyon durva ez a mai anyag. Mármint mennyiségre.
És itt vége a műsornak, de tényleg.
